Ahoj!
A hétvégének megint vége, de örömömre vagy sajnálatomra nekem egy nappal tovább tartott; nem voltam túl jól már hétvégén sem, de túlélem.
Szóval, a pénteki nap autókázással, esővel és álmosságba fulladt várakozással telt, amiből előtte egy partyt terveztünk, de aztán nem jött össze. A szombat az Arc kiállítással kezdődött. Az elmúlt évek jobbnál-jobb fotói után, most egy kicsit trébb felhozatal tárult szemünk elé, egy-két jobb kivételével. Megnéztük...aztán ennyi. Majd talán jövőre, talán mi is benevezünk :o)
Közben észrevettünk pár vastagabban öltözött rendőr bácsit, kérdezve - mi történik itt?? Lezárva a Hősök tere, se ki, se be, míg rá nem jöttünk, meleg felvonulás lesz ma. Kerestük is a színes emberáradatot, de nézelődőkön kívül senki nem volt. Persze több halom rendőr, kutyákkal, mentők, akik éppen megpróbáltak kezelni egy furcsán viselkedő úriembert, aki nem igazán tudott már beszélni. Visszefelé már ült a járdán, arcát a karjaiba temetve...hmm..megbántották a mentőbácsik???Inkább ezt hagyjuk felszólalással továbbmentünk, Margit-sziget, Hip Hop Boyz, kislánykori szerelmeim, már régóta beterveztem, jó kis program, ami végül nagy sajnálatomra elmaradt. Miért is? Kocsiba be, irány a Jászai Mari tér. Höhö, na persze! Ahogy azt mi gondoltuk! Csak éppen az egész belváros le volt zárva, amire mi nem is gondoltunk.
Végre eljutottunk valahogy a Deák Térre, pontosabban a dohány utcánál tudtuk elhajítani az autót. Irány az ebédlő, astorián levő kihelyezett Mc-i, aztán a felvonulás közelebbről való megpillantása. Barátnőm magassarkúban világosított fel minket, szaladni nem tud, ha baj van, és itt a műtött gerincére gondolt. Áááá, nem megyünk be a sűrűjébe, csak messziről megnézzük mi a helyzet, aztán megyünk is tovább - mondtam én. Na, igen. Én mindig, mindent megnézek közelebbről. Most is így tettünk. Emberi tömeg, kiabálás, egy nagy durranás, ekkor felmásztunk egy dombra, gondolván ott biztonságosabb. De nem volt az, főleg akkor nem gondoltuk annak, mikor a tömeg elindult. Felénk! Szerencsére nem sokáig tartott és szerencsére a másik oldalon. Elindultunk a Váci utca felé, ekkor még járható utcákon. Sétáltunk, nézelődtünk, mindenhol tömeg. Tele turistákkal, majd a Vörösmarthy téren több száz szurkoló az esti Magyarország - Svédország mérkőzésre gyúrt, igencsak jó hangulatban. Kiállított izé...őőő...Shrek, GrenMan, Hulk, vagy valami ilyesmi, boldog, reményteli arcok, haverkodó magyarok és svédek. Jó látvány, hogy nem gyilkolják egymást, mint pár utcával arréb a felkelők :o(
És ami igencsak kiakasztott; fiatal!! még épphogy elmúlt 18-20 éves, maszkkal a fején sétálgat, miközben ordibál a rendőr felé olyan dolgokat, amiket nem is ért!! Mit láthat otthon ez a gyerek???
Kicsit lenyugodva elindultunk vissza az autóhoz, hiszen Barbi fárad, plusz menjünk innen!! Jó gondolat!
Na, aztán visszafelé már járhatatlan utcák, kordonok, arcmozdulatlan rendőrbácsik, nincs visszaút. Csak óriási kerülővel a híd felé. Útközben rosszul lett rendőr, mentő sehol, ácsorgó nézelődők..szokás szerint. A magyar hozzállás. (aztán megjött a mentő, de nem nagyon sietett; lassú ajtónyitás, nézelődés! Úristen! Hát mi a franc van itt nálunk??)
Végre elértük az autót, semmi baja, gumik megvannak, mehetünk. Kiértünk rendesen a viharzónából és irányt vettünk egy biliárdterem felé. Miután néha kikaptam és egyszer nyertem, hazafelé vettük az irányt, elég gyorsan, hiszen nyakunkon a Himnusz és a focimeccs, Varsány meg még kicsit 30 km-re.
Ajtó becsuk, eltelt 7 perc a labdagurítgatásból. Örülünk, aztán nem, mert szarul játszunk. 22. perc, svéd gól, aztán jön a 11-es, és nagyon boldogok vagyunk. Aztán várjuk a sípszót, de jön a 2. gól, és vége a meccsnek. Kicsit szomorúan, de nem csalódottan hajtjuk álomra a fejünket.
Majd jövő héten, a Portugálok ellen - gondolják sokan..
De fő a pozitív gondolkodás :o)
Úgy legyen!
Képek a könyvtárban.
Pusszancs
Vik
